Kovács Barbara: A csillagruha
– Azt hiszem, csillag szeretnék lenni! – mondta a jóéjszakát-puszi után Zsófi anyának.
– Az óvodai farsangon? – kérdezte anya.
– Igen, ott. Már nemsokára lesz…csinálsz nekem csillagocska-jelmezt?
– Majd együtt megcsináljuk a hét végén, most aludj szépen!
Zsófi hamar elaludt és arról álmodott, hogy már készen volt a jelmeze, és abban pont úgy nézett ki, mint az ő kíváncsi csillagocskája, aki karácsony óta vele volt. Pontosan úgy ragyogott és pontosan ugyanolyan viccesen hunyorogva nézett.
Másnap Zsófi, amikor hazajött az oviból, kezébe vette a csillagocskáját és elújságolta neki, hogy nemsokára ő is kiscsillag lesz, majdnem igaziból. A csillagocska biztatóan hunyorgott rá. Amikor elmúlt a karácsony, s apa leszedte és egy dobozba tette a fáról a díszeket, Zsófi a csillagocskát kivette közülük és a polcára tette a főhelyre, a nagy maci és a rózsaszín nyuszi közé, és azóta mindennap játszott és beszélgetett vele.
Eljött a hétvége. Zsófi alig várta, hoyg anya készen legyen a főzéssel meg a mosogatással, mosással és végrehozzáfogjanak a jelmez készítéséhez. Segített anyának a konyhában mindent a helyére rakni, felterítette a zoknikat a szárítóra, aztán ragasztóval, színes papírokkal, fonalakkal felszerelkezve letelepedett a szobai nagyszőnyegre. Anya is összeszedett mindenféle varrószerszámot, fényes selyemanyagot, csipkét, gombokat, szalagokat, kartonpapírt. Apa drótot, fogókat készített oda a dróthajlításhoz, szigetelő szalagot vett elő a szerszámos dobozából, hátha szükség lesz rájuk.
Vasárnap estére elkészült a jelmez. Nagyon szép lett. Apa csillagformára hajlította a drótot, anya rávarrta a fényes selyemanyagot, Zsófi pedig két huncut gombszemecskét, pici orrocskát és egy mosolygó szájacskát ragasztott rá. Este Zsófi a párnájára tette a csillagocskáját és elalvás előtt sokáig nézegette.
– Holnap nagy meglepetés vár rád! – mondta neki.
-Jaj de jó! Micsoda? – kíváncsiskodott a kiscsillag.
– Majd meglátod! Nem árulom el, titok! De nagyon fogsz neki örülni – válaszolta Zsófi.
– Ugye holnap lesz a farsangi jelmezbál az oviban?
– Igen, és holnap csillagocska leszek, mint te.
– Úgy szeretnék egyszer én is elmenni az oviba! Már olyan sok érdekes dolgot meséltél róla!
– Na, most aludjunk! – mondta Zsófi és gyorsan becsukta a szemét, mert attól félt, ha tovább beszélgetnek, még el találja árulni a meglepetést.
Másnap reggel indulás előtt gyorsan a zsebébe dugta a kiscsillagot, aki izgatottan ficánkolt, míg az oviba nem értek. Anya az öltözőben ráadta Zsófira a csillagjelmezt, elköszönt és elment.
– Itt a meglepetés! – suttogta Zsófi a kiscsillagnak, miközben elővette a kabátzsebéből és a hajába tűzte.
– Az óvoda! Jaj de jó! De jó, hogy elhoztál! De szép itt minden, milyen érdekes! És bemehetek veled a gyerekek közé is? – örvendezett a kiscsillag.
– Már megyünk is! – indult az ajtó felé Zsófi.
– Várj, várj! Nekem is van egy meglepetésem! – állította meg Zsófit a csillagocska. Aztán háromszor felvillantotta ragyogó fényét… Zsófi hirtelen nem is értette, mi történt. Az öltöző eltűnt, és valami mindent betöltő, csodálatosan szép, mélykék puhaság vette körül. Amerre csak nézett, ragyogó csillagok sziporkáztak mindenfelé. Zsófi úgy érezte, mintha lebegne, sőt mintha egyre feljebb emelkedne. Kedvesen kanyargó dallamokból szőtt ünnepi zene szólt, s erre a zenére táncoltak, pörögtek körülötte a csillagok. Egyre több és több csillag kavargott körülötte, s a csillagörvény egyre magasabbra emelte, miközben ragyogó fénnyel szórták be a ruháját, a haját, a cipőjét. A tenyérnyi csillagocskák lágyan megtelepedtek a kezén, az arcán, a homlokán. Az ünnepi zene csak szólt, szólt, egyre szebb lett, és ebben a meseszép csillagtáncban Zsófi úgy érezte, mintha ő maga is csillaggá vált volna. Aztán egyszerre csak újra ott volt az öltözőben. a zene véget ért. a sok csillag eltűnt, de ragyogó fényük ott maradt Zsófi ruháján és haján. Zsófi lassan magához tért ámulatából és bement az öltözőből a szobába.
– De szép vagy, Zsófi! Gyönyörű vagy! – lelkendeztek a gyerekek.
-Pontosan olyan vagy, mintegy igazi csilag – mondta az óvó néni. – Ki csinálta ajelmezedet?
– Apa, meg anya, meg én, és még valaki…-felelte Zsófi titokzatosan. Aztán nagy-nagy szeretettel megsimogatta a hajában gyémántfénnyel ragyogó csillagocskáját.
Kovács Barbara: A csillagruha
- Vissza a főoldalra
- Mesenapok
- Mondókák
- Találóskérdések
- Versek gyerekeknek
- Versek mindenkinek
- Idézetek lapja
- Köszöntések
Mások erre kerestek még: farsang, farsangi, farsangok, farsangi vers, farsangi versek, farsangi mondókák, farsangi versek ovisoknak, farsangi versek gyerekeknek, farsangi köszöntők, farsang gyerekeknek, rendőr versek farsangra, boszorkány vers farsangra, farsangos, farsangra, unikornis vers farsangra, versek farsangra, batman versek farsangra, farsang ovisoknak, farsangoló vers, hercegnős versek farsangra, kalóz vers farsangra, kalóz versek farsangra, katona versek farsangra, tündér versek farsangra, batman farsangi versek, dinos versek farsangra, farsangi fánk vers, farsangi versek iskolasoknak, farsangkor, kommandós versek farsangra, ninja versek farsangra, tigris versek farsangra, vasember vers farsangra, farangi versek jelmezekhez, farsangi versek felnőtteknek, farsangi versek kisiskolásoknak, farsangi versek óvodásoknak, katona versek farsangra, rövid farsangi versek, farsangi mesék, mesék farsangra, mondókák farsangra, farsangi köszöntők.